Egy érdekesség:
Elkészítettem a 2009-es év biblióját, a szokásos statisztikákkal. Korábbi éveknél is külön szedtem a különböző terjesztések szerinti képregényeket, de ennél hasonlítottam össze először magukat a terjesztési formákat. A dolog érdekessége, hogy ha csak a kiadványok számát hasonlítjuk össze, akkor az jön ki, hogy könyves terjesztést kapott a kiadványok 28,67%-a, újságosoknál lehetett kapni a képregények 55,67%-át és alternatív csatornákon lehetett levadászni a kiadványok 15,67%-át.

Csakhogy! Azt ugye sejtjük, hogy más jellegű képregényeket lehet újságosnál, könyvesboltban és egy börzés standon venni. Tekintsünk el olyan vitáknak megágyazó besorolásoktól, mint olvasók korosztálya, neme, a képregény műfaja, stb. és vegyük figyelembe kizárólag az árukat, hiszen az könnyen és főleg objektíven mérhető. Tehát összesítsük az egyes terjesztési csoportokban megjelent képregények fogyasztói árát, majd aszerint hasonlítsuk össze őket! Vagyis ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy képzeletbeli(?) képregényrajongó, aki mindent megvesz és a kérdés az, hogy vajon hova mekkora részt kell áldoznia? Az jön ki, hogy a könyvesbolti terjesztés 49,2%-kal már első helyre jut, utána következik az újságos a viszonylag olcsó kiadványaival 31,5%-kal, majd az alternatív 19,3%-kal. Persze, az igazán izgi-bizgi az lenne, ha tényleges példányszámokkal és fogyásokkal számolhatnánk, de - nem tudjuk, hogy ez kifejezetten magyar szokás-e - a kiadók ilyeneket nem szeretnek az orrunkra kötni (másokéra sem).

Egy dolgot emeljünk ki: korábban elhesegettük a korosztály szerinti megoszlást. Ennek kapcsán érdekes tapasztalat, hogy az újságosoknál kapható képregények nagy része olyan képregény, amire én kamuképregényként szoktam utalni. Pl. Scooby Doo magazin, amiben van recept, rejtvény, játék, viccek, meg éppen képreégny is, de hogy nem amiatt veszik, az biztos - csak éppen úgy alakul, hogy 50%-át meghaladóan tartalmaz komikokat (a db.kepregeny.et módszertana szerint ez már elegendő ahhoz, hogy besorolják a képregényekhez, így én is számolom). Ez a jelenség egyébként 2006-ot követően indult meg. Ezért van az, hogy statisztikák szerint sok az újságárusi képreégny, de ha betérünk egy nagyobb újságosüzletbe, nem igazán találunk vásárlásra érdemes kiadványt (de a gyerek annál inkább).

A 2010-es összesítést még nem végeztem el, a számokban biztos van eltérés (mindenből kevesebb), de az arányokban szerintem nem lesz nagy. Szóval itt tartunk valahol terjesztésügyileg... Kiemelhető még az alternatív terjesztésű kiadványok nagy aránya, ami egyrészről áldásos, hiszen sokan adják ki saját dolgaikat és gyűjtők kifejezett igényeire piacra dobnak olyan dolgokat, amelyek valószínűleg a kutyát sem érdekel rajtuk kívül, de sajnálatos, ha belegondolunk, hogy sok olyan kiadvány is van köztük, ami kényszeredetten, megfelelő érdeklődés hiányában marad ott. Beszédes, hogy a hazai gyártású képregények csupán 8,1%-át teszik ki a könyvesbolti képregényeknek, újságosoknál kaphatóaknak pedig 3,6%-át, viszont az alternatív terjesztésű képregényeknek már 59,6%-át teszik ki!

Nem is folytatom tovább az okosságokat, a számokból, mindenki kiolvashatja a számára érdekeseket.

13:41 //

Nyilván semmilyen összefüggés nincs a két történés között, de azért vicces: néhány hónappal a fülkeforradalom után a Hungarocomix helyszíne áttevődött a Gödörből a Millenárisra.
És ezzel egyidejűleg (látszólag) radikális fordulatot is vett a rendezvény jellege. A Hungarocomix valaha ugye képregényvásárként indult. Kicsit olyasmiként, mint a karácsonyi vásárok, amelyek helyszínei olyan közterek, ahol a városlakók egyébként is megfordulnak. Kevés adalékos program, helyette sok új kötet képében komoly erődemonstráció. A Sugár erre tökéletes helyszín volt, egyértelművé tette a célokat, azonban két év után költözni kellett és azóta önmeghatározási gondokkal küzd. Néhány év határozatlanság (se nem tiszta vásár, se nem fesztivál) után a szervezők úgy gondolták, érdemes lenne összeadni a képregényes, az anime/manga, a kártyajátékok, sci-fi licenszek szubkultúráit és lesz belőle egy hatalmas geekfeszt. A minta adott: az amerikai comic conok. Ami miatt mégsem nevezném a váltást radikális fordulatnak, az annak köszönhető, hogy tulajdonképpen nem történt más, minthogy az utóbbi néhány év Hungarocomixát hozzácsapták az animekarácsonyhoz, de változás a Hungarocomixon belül nem történt.

Anélkül, hogy tételesen belebonyolódnék minden begyűjtött élménybe, inkább feltennék egy kérdést: Az a mezei érdeklődő, aki kifizetett ezer pénzt, mit kapott? És mit kapott az a képregényrajongó, aki leszurkolta a belépőt?

Vásárolhatott.
Kulturális sokkban részesíthette magát. Tény, egy ideig szórakoztató megmerítkezni egy idegen és intenzív szubkultúrába, de utána már menekülőre kell fogni.
Megnézhette, amint néhány zárt szubkultúra jól érzi magát magától.
Tehetett egy épületlátogatást. A magamfajta ipari épület rajongónak ez is sokat ér. A tér valóban magával ragadó.
Dedikáltathatott volna, csakhogy a dedikálások nem voltak behirdetve, észrevétlenül zajlottak le. Szomorú látványt nyújtott a csarnok közepén az üres Pinkhell asztal.
Megnézhetett volna néhány olyan beszélgetést, melyek szélesebb érdeklődésre is igényt tarthattak volna, csakhogy ezek eldugva, szintén észrevétlenül zajlottak és ha rá is bukkant a látogató, akkor sem hallott volna belőlük semmit.
Levásárolhatta volna a jegyét, de aki előre nem olvasott el egy részletes programtájékoztatást, az nem is tudta, hogy van ilyen lehetőség.
Megnézhette volna a bábukiállítást, ha az össze is jött volna. (Az infó pulton elmondták, hogy aznap reggel derült ki, hogy későn pakoltak ki a teremből és nem lesz idő/lehetőség berendezni a bábukat – persze, lehet, hogy nem így volt, talán mindegy is: nem volt).
A nagyszínpadon megnézhetett olyan programokat, melyek kétségtelenül nagy létszámú, de mégis csak zárt szubkultúrákat érdekelnek. Az érdeklődőt nem érdekli az AMV verseny (nem is tudja, mi az), nem érdekli a japán táncbemutató, a cosplay verseny, a csoportos parapara tánc, mert ezekből már a közönség révén túladagolta magát attól, hogy tett egy kört.

Vagyis a mérleg elég kedvezőtlen.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt néhány érdekes program, csakhogy a közeg olyan agyzsibbasztó volt, hogy gondolkodni nem bírtam és csak másnap jutott eszembe, hogy nem néztem meg a Viktor és fő ellenlábasa, Gyurcsány bábuit. Jellemző, hogy ahhoz, hogy rendesen beszélgessek valakivel, fel kellett mennünk az emeleti büfébe.

Látni lehetett a szándékot, ahogy a komolyabb képregényes tartalmakat hátrébb tolták, hogy azok ne zavarják a felhőtlen szórakozást, vagy akármit. Ezzel csak az az egy bibi van, hogy egyrészt azok hiányát nem tudták mivel pótolni, másrészt pedig én továbbra is meg vagyok arról győződve, hogy igenis lehet érdekes az, hogy XY dedikál, okos emberek értékelik az évet és előrejeleznek (hát még ha szórakoztató emberek is lennének), csak tálalni kellene. Cinizmus az, ahol a geekfesztből kispórolják a tartalmat, mert amíg az animések és szerepjátékosok kiraktak mindent, ami belőlük jött, addig „mi” tartalékoltunk (tavaszra?). Ez a hozzáállás megbosszulja magát. Például úgy, hogy láthatóan nem is jöttek el a rendezvényre a képregényrajongók.
Minta az amerikai comic con. Csakhogy elfelejtjük, hogy az sem arról szól, mint ami hozzánk a híradásokból eljut. Ott komoly képregényes tekintélyek előadnak, központi elem a velük való találkozás, a személyes beszélgetés lehetősége. Náluk az A fesztivál, ebbe sűrítenek bele mindent.

23:07 //

Egy szombat esti házibuli miatt kicsit késve érkeztünk meg a börze helyszínére. Ez nem lenne gond, ha nem árulni akarnék, ahol ugye kulcsfontosságú, kapok-e asztalt és ha igen, hol. Szerencsére Pilcz Roli foglalt nekem helyet, így 5 perccel a látogatók zöld lámpája előtt besurrantam, kirámoltam a Paneleket és az egyéb börzés cuccaimat, aztán hátra is dőlhettem néhány órára. Sok vásárlóm nem akadt a Panelekre, ami várható volt, hiszen 2009. április óta nincs új számunk, tisztában vagyok azzal, hogy az újabb számok eladása is attól pörögne csak fel, ha folytatódna a sorozat. Mindenesetre volt egy vagy két olyan vásárló, aki teljes sort kért. Az első ilyennek elment az utolsó példány második számunkból.
Feleségem gyorsan körbenézett, keresett valamit Samunak, majd úgy döntött, hogy neki ennyi elég is volt és lelépett nézelődni az Ikeában. (A napi Börze-Ikea mérleg mínusz 5 ezer Ft lett.)

Elegendő ücsörgés után körbenéztem én is, egy-két mondat ismerősökkel, majd vissza a helyemre, mert úgy nincs eladás, ha az asztalnak nincs rendes gazdája.
Hosszabban Fazekas Attilával és Fekete Imrével beszélgettem a börze vége felé. Mindketten nagyon sajnálják a Panel felfüggesztését. Feki fel is ajánlotta, hogy készítene barátságból képregényt a lapba, ha mégis újraindulna – ezt majd számon kérem a megfelelő pillanatban.
Szerencsére asztalnál is megálltak barátok néhány szóra. Krámer Péter lemezbörzés élményei és találkozása Ozzyval különösen szórakoztatóak voltak.

Börzét egy órával hamarabb fejeztük be, mert Rusz Lívia otthonában már várt bennünket. A Romániában és Magyarországon is a legfontosabb alkotók között jegyzett alkotó a második Szegedi Képregényfesztivál díszvendége lesz, ami azt jelenti,hogy egy nagyobb kiállítást rendezünk a tiszteletére és egy hosszabb beszélgetést is megejtünk Kiss Feri és Kertész Sándor részvételével. Mindennek 80. születésnapján kívül az adja aktualitását, hogy végre magyar nyelven is megjelenik a Rusz Lívia monográfia más (igényesebb) képanyaggal, valamint megjelenik az első színes képregénymúzeum kötet is, ami Rusz Lívia válogatást közöl. A kötetek premierje is a szegedi fesztiválon lesz, így a tavalyi Dargay Attila emlékkiállítás után most egy pozitív hivatkozással élhetünk.
A bőséges ebéd végére kezdeti illetődöttségünk eltűnt, hála Rusz Lívia közvetlen és kedves természetének. Kotász Zolitól közöltünk egy kiváló riportot a témában, tehát a ház hangulata nem ért egészen váratlanul, mégis életre szóló élmény volt a vendégség, valamint az életmű áttúrása. A kötetekkel hamar végeztünk, azonban az eredeti rajzokkal volt egy kevés küzdelem. Livi néni kezdetben ügyet sem vetett, miket válogatok ki, azonban a közepe felé már egyre határozottabban fejezte ki, melyekkel nincs kibékülve. Szerettem volna pl. egy félig kész tusrajzot bevenni. A gyakorlatilag grafikán mindössze egy fej maradt ceruzavázlat szintjén. Ez amiatt volt érdekes, mert vázlatai (saját elmondása szerint) nincsenek már, egy félig kész rajz pedig némi többlet információval bírt volna. Nagyon tiltakozott még, amikor odaértem régi rajzaihoz, én pedig annál nagyobb lelkesedéssel vetettem beléjük magam. Rögtön megfogtak frissességükkel és merészségükkel. Némi unszolás után néhány rajz esetében beadta a derekát, de volt egy nagyon korai Csipike, amire végül azt mondta, hogy inkább nekem adja ha annyira tetszik, de semmiképpen sem állíthatom ki. Erre már nem tudtam nemet mondani. Már befejeztük a válogatást, amikor néhány dolgot hiányolt még és elővett olyan mappákat, melyek eddig nem kerültek elő. Igazán kár lett volna ezekről elfeledkezni, mert a válogatás leglátványosabb darabjai közül sok ezekből került elő. Tudni kell Rusz Líviáról, hogy 1/1 arányban rajzolt, vagyis eredeti grafikái ugyanakkorák, mint a képregényben, mesekönyvben megjelent rajzai. Gyanítom, hogy nem sok alkotó dolgozik így. Mindenesetre emiatt a kiállított darabok a megszokottnál(?) kisebb méretűek, viszont ez utóbbi mappákból már egész nagyméretű rajzok is előkerültek – hasznára fog válni a kiállításnak.
Sikerült sok érdekességet előhalászni, mint nem megjelent borítóváltozatok és egyéb grafikák B variánsai. Egy függőlegesen komponált falu montázsra találtam legalább 4 variációt, de ezek végül elvéreztek a válogatásnál. Egy gótikus ablak előtti párra is találtam 3 változatot, melyből csak kettőt engedett ki a művésznő azzal, hogy minek ugyanabból ennyi. Lehet, hogy igaza van, mindenesetre úgy gondoltam, hogy pont ezek az adalékos információk tesznek érdekessé egy kiállítást. Szerencsére előkerültek Hamupipőke eredetik is. Ez tudtommal csak román kiadásban jelent meg, azonban, ha valamit, akkor ezt mindenképpen érdemes levadászni ottani ismerősök révén, ugyanis szöveg nincs benne (minek? ismeri mindenki), a rajzok viszont erőteljesen adják át az egyes szereplők érzelmeit, karakterét. Sosem kedveltem ezt a mesét, de ezzel az ábrázolással sokkal inkább emlékeztet a Csipkerózsika komor és gótikus hangulatára, ami nagy kedvenc.

Rusz Líviától és Tenkei Péter rajzfilmes fiától hat óra után köszöntünk el, majd Ferinél tettünk egy gyors látogatást. Összegyűjtöttünk néhány kimaradt kötetet, dvd írás, majd irány vissza Szeged. Este még megmutattam műgyűjtő apósomnak (ipam napam vigyázott a gyerekekre, míg mi Bpesten komolytalankodtunk) a kiállítási anyagot, aki elismeréssel szólt róla (naná!).

 

23:07 //

Szeretnék egy kiegyensúlyozott beszámolót írni a hatodik képregényfesztiválról, de attól félek, ez nem fog összejönni. Így az eredeti KN cikkrészleg helyet ide a Panel blogra teszem ki irományom. Valószínűleg egy jókora hibalista fog itt összejönnii, de mégis fontosnak tartom megosztani, mert a szervező szövetség gyökeres átalakuláson megy keresztül (ld. előző poszt), sok mindent helyre kéne tenni.

A legelső fesztivált leszámítva ez az első alkalom, hogy szimpla látogatóként jelentem meg, nem pedig a Panel képviseletében. Nehezen is tudtam kezelni a hirtelen jött szabadságot, de a szervezők gondoskodtak arról, hogy valamibe mégiscsak beleártsam magam. De erről később.

Ilyen kényelmesen sem értem fel korábban fesztiválra. Táskámban mindössze egy kisebb pakk Panel, melyet a Komikon/Nero Blanco asztalán árultak. Nem kellett hajnalban indulni, vonaton szépen kiolvastam egy Magyar Narancsot és egy Figyelőt. Utóbbiban egy kettő oldalas képregényes írás is fellelhető. Szokatlanul korrekt és a témája is érdekesebb. Jó lesz hivatkozásnak a Wikipediára, ugyanis teljes mértékben átírom a hazai képregényes szócikk jelenlegi szcénát bemutató fejezetét (még nincs fent). Nyugati és Gödör közötti gyalogút háromnegyedénél meglátogattam a Wave lemezboltot, ahol egy Myster Möbius CD-t szerettem volna megvásárolni, de ők csak 11-kor nyitnak. Érkezés tehát 10:25 körül. Tekintélyes sor áll kint a bejáratnál. Ekkor a standolói megszokás belépett és arra gondoltam, hogy szépen elhaladok a sor mellett belépő megfizetése nélkül. Végül is sajtó lennék, vagy mi... Fel is ötlött a napokban, hogy írok egy levelet a szervezőknek amiben kérem, hogy vegyenek fel a sajtólistára. Biztonság kedvéért előtte megnéztem, mennyi a beugró. „500 ft. Ja, ezért nem égetem magam.” Szóval bejutva a szokásos felállás fogadott: akváriumban rajzolósereg, hátrébb és még hátrébb standok, bal oldalt büfé és a sarokban a szokásos színpad. A kihangosítás valamelyest változott: a színpadot hátrébb is lehetett hallani a standoknál. Lepakolom a Paneleket Szabinál, röviden elbeszélgetünk, ismerős arcok, Bayer Antal aláíratja velem (mint egyik előzsűri taggal) az Alfabéta okleveleket, néhánynál úgy teszek, mintha nem lennék kibékülve az eredménnyel, majd ő tesz egy hamvába holt kísérletet MKSZ toborzásra, eztán mindenki dolgára. Lassan kezdődik az Alfabéta díjátadás: ilyet se láttam még, tehát meg kell néznem. Röviden: siralmas és megalázó. Higgyétek el: én aztán a végsőkig hajlandó vagyok védeni mindent ami magyar képregényes ügy, de időnként már csak jobbító szándékból nyersen ki kell mondani az igazságot, hátha az illetékesek végre fejhez csapnak. A nyerteseket nem firtatnám, azok lettek, akik – ezzel nincs is gond. A magam részéről mégcsak nem is érdekel az egész Alfabéta ügye, ugyanis sosem szerettem a díjazással járó kiragadást – mert nem tud igazságos lenni. Persze, megértem a szándékot: lehet vele tematizálni, üzenetet küldeni a nagymédiába, előtérbe lehet helyezni az alkotó személyét és ilyenek… Tehát „az év legjobb képregénye kezdetű…” óhatatlanul is hazug mondat egy mindenki (talán a nem díjazottakat leszámítva) javára váló különleges hazugság. Ha egy ilyet kitalálunk és tálalni is akarjuk, akkor ideje lenne felismerni, hogy ez hatalmas felelősséget jelent. Fel kell nőni a feladathoz. Nem lehet forgatókönyv nélkül kiállni a színpadra és kaotikus körülmények között átadni az emléklapokat és a szomorú ajándékokat (Free Comic Book Day pakk?!). Nem vagyok Réz András rajongója, de az egész átadásban egyedül ő hozott valamilyen formát, mikor a Pestblog.hu képregényt dicsérte. Zsűri tag mesélte, hogy kínos volt ott ülni, nekünk kínos volt nézni.
A díjátadást ráadásul gyorsan le is kellett darálni, ugyanis kellett az idő a következő műsorelemre. Miért is? Ahogy elnéztem ez az esemény vonzotta az egyik legnagyobb figyelmet, és biztos vagyok abban, hogy a hallgatóság szívesen meghallgatta volna a zsűri általános véleményét a beérkezett művekről, mik voltak szempontjaik a döntésnél és egyáltalán: kik voltak a többi döntősök? Biztosan érdekesebb, mint a szokásos X kiadó bemutatja Y kötetét. És jó lett volna valamit látni is a zsűrin kívül, mondjuk a fesztivál reklámfilmjének hatezerszeres ismétlése helyett az egyes művek borítóit, betétlapjait.
Eztán megtekintettem A kiállítást. Kordey, Macan és Zograf hárman összesen telítették meg a 20-30 m²-es oldalsó galériatermet. Ennél jóval többre számítottam három külföldi díszvendégtől. Volt viszont a városban szétszórva másik 5 kiállítás. Nem rossz ötlet egy kis erődemonstráció, de talán jó lenne először a kötelezőket kipipálni, aztán álmodozni. Zograf dolgait átugortam, túl sok volt bennük a szöveg, őt inkább karosszékben. Amúgy is visszatérő vendég. Kordey fekete-fehér képregénye igazi kiállítós darab volt, szép munka. Velük éles kontrasztott képeztek Macan karikatúraszerű képregényei, őszinte mosolyra késztető, lustaságról szóló munkái is erőteljesen hatottak.
Ezekkel éppen végeztem, amikor Sápi Marci, az MKSZ titkára megkeresett azzal, hogy be kéne ugranom tolmácsnak. Kumar Pran már a színpadon, de sehol sincs beszélgetőpartnere, tolmács nincs. (Nem mellékesen: hol van a műsorelemeket bekonferáló személy? Volt egyáltalán ilyen?) Óh, hát ez kellemetlen. Semmit nem tudok a személyről, de megnyugtattak, hogy saját előadással érkezett és nem kérdezni kell. Ja, és még életemben nem tolmácsoltam közönségnek. Egy kötetlen beszélgetés egy dolog, két éve becsülettel tolmácsoltam a Ruijters műhelybeszélgetést, de egy előadást nagyközönségnek egészen más dolog. Bemutatkozom tehát Prannak, és kezdődhet a móka. Első néhány percben rendesen izgultam (elején mikrofonom sem volt), és Pran elég ritkásan akart megállni, de sikerült ráállni az egy-két mondatos pörgetésre és ment volna minden flottul. Sajnos volt egy kis gond: Prannak elég erős az indiai akcentusa, így néha tippelnem kellett valamire. De a végén egészen kínos volt, amikor a beggert (koldus) én betternek (jobb) értettem, a sees-t (lát) pedig sighs-nak (felsóhajt). Hab a tortán, hogy a közönség értette és bekiabálással helyesbítettek. Azt már nem is részletezem, hogy egy angol szóvicc magyar átültetésével is meg kellett volna küzdenem (waiter: pincér és várakozó személy).
Egyébként itt sem volt semmilyen vetített képanyag.
Az eztán történteket nem ismertetném az olvasókkal, mert arra nem lennék a leghitelesebb személy, tekintettel arra, hogy leginkább dumálással töltöttem a többi időt. Nagyon sajnáltam, hogy kihagytam a Kordey/Macan/Kopeczky féle beszélgetést, de úgy éreztem, hogy pesztrálnom kell barátaimat a teraszon. Onnan viszont szépen megfigyelhettem, amint a sok kíváncsi érdeklődő az 500 Ft hatására visszafordul. Nem egy nagy összeg, de arra pont jó, hogy attól visszatartson, hogy megnézzek néhány standot.

A fesztivál idei pozitív újdonsága a levezetőbuli volt a Roham kocsmában. Ehhez barátaimmal csatlakoztunk is, de elég későn, addigra már majdnem mindenki szétszéledt, de azért még ott találtam egy asztaltársaságot Tomsterrel, Kemenes Ivánnal, Birkás Péterrel (PC Guru, Panel), Szűcs Gyulával (index) és Nagy Krisztián (Geekz, KN, Buborékhámozó). Néhány tíz percre csatlakoztam hozzájuk. Hát, a téma a fesztiválon tapasztalt méltatlanságok emlegetése volt, tehát úgy tűnik, meglátásaim nem csak az enyéim voltak. Itt egyébként egy egészen mókás házibuli/lagziba keveredtünk és Fritz Zoliékkal is összefutottunk, tehát a móka megvolt.

Fentiekből úgy tűnhet, hogy nagyon rossz volt a fesztivál. Nem így volt, mert barátokkal mindig jó találkozni, rengeteg jó kiadvány jelent meg. A fesztiválnak viszont ennél többnek kell lennie. Nem miattunk,  mert mi jól érezzük magunkat egy börzén is, de ennek célja az „ünnep”, a kifelé megmutatás. Ha pedig ilyet teszünk, akkor azt véleményem szerint csak úgy szabad, hogy inkább kevesebbet vállalunk és azt maradéktalanul teljesítjük, mint fordítva.

Röviden: a fesztiválnak továbbra is ugyanazok a hibái, melyeket már évek óta folyamatosan jeleznek, jelzünk az illetékesek felé, hol megértően, hol számonkérően. Tudjuk, hogy ezek nagy része csak figyelmesség és szabad munkaerő kérdése, ezért is állok értetlenül a fent vázolt problémák előtt. Látom az MKSZ új koncepciójában a szándékot arra, hogy egy lelkes csapat fesztje legyen ez, ahol tényleg odatesznek mindent, ami tőlük kitelik. Ezt a fesztivált még az előző kiadószövetségi felállással szervezték meg. Jövőre fog kiderülni, hogy tovább tudnak-e lépni ezeken a berögzült hibákon. Addig is elfogultságom mellett mondhatom, hogy reális alternatívát jelent a szegedi fesztivál.

0:16 //

A napokban kikerült a KN-re egy hír, miszerint a Magyar Képregénykiadók Szövetsége ezentúl általános képregényes szövetség lesz, Magyar Képregény Szövetség néven. Vagyis az eddigi képregénykiadói érdekérvényesítő szövetség helyett?/mellett? amolyan képregénykedvelők és támogatók szervezete. Elég fura egy út. Az ilyen szervezetek tudtommal úgy jönnek létre, hogy alulról kitalálják és létrehozzák azok akik alkotják. Nem pedig fordítva, úgy, hogy kiadók több éves működés után rájönnek, hogy ők valójában mégis inkább mezei rajongók, gyűjtsünk hát még több rajongót! Ez így számomra minden csak nem bizalomgerjesztő!
De nézzük inkább kicsit részletesebben az egészet:
2004. augusztusában a kepregeny.net fórumán már felvetődött a rajongói szervezet létrehozása. Többek között éppen én propagáltam nagyon erősen (persze, visszaolvasva, kissé naiv és kevésbé tapasztalt fejjel, nem is adok linket :) ). Mégsem lett belőle semmi. Pedig már ott tartottunk, hogy Kiss Ferivel ügyvédhez szerettünk volna menni az alapításhoz szükséges intéznivalókat megtudakolni, aztán rájött, hogy az egész felesleges. Azóta én is: A hazai képregényrajongói közösség 7. éve működik példásan: aktív és semmilyen szervezet nincs mögötte. Most mégis miért van rá szükség? Lehet, hogy van rá, de ezt találja már ki valamelyik rajongó és vegyen rá elvtársakat, de ne egy kiadói szövetség találja már ki, hogy erre van szükség! Legközelebb a képregényalkotókat tömörítő MKA fogja kitalálni, hogy soraikban olvasókra van szükségük?
Nem tagadom, jól jött, hogy van az MKSZ. Nekünk rajongóknak is, hiszen ők szervezik a fesztiválokat. A fesztiválok tematizálják a képregényes „közéletet”, apropót kínálnak rengeteg különböző történéshez, így önmaga és járuléko jelenségei miatt nélkülözhetetlen. Sok minden mást is tesz a kiadói szövetség, de a fesztivál tevékenységük egyetlen olyan eleme, amely valójában egy rajongói, vagy abból kinövő szakmai szervezettől vállal át feladatot.

Ugyanakkor rögtön vissza is kérdezhetnék: ha nem lenne MKSZ, vagy az nem szervezne feszteket, akkor nem jött volna létre egy komoly rajongói kör többek között fesztiválok szervezésére, vagy örökre megrekednénk a börzék világában? Biztos vagyok benne, hogy az előbbi. A képregénykedvelők szervezetének megalapítását éppen az a felismerés gátolta, hogy nincs már miért megalkotni: az MKSZ megcsinálja a fesztiválokat, kiadványok születnek piaci alapon, vagyis az olvasók tartják el a lapokat, nincs szükség tagdíjakból fenntartott lapokra, és az a rengeteg rajongói kezdeményezés (kepregeny.net az összes aloldalával együtt, börzék, képregénykedvelők klubja, stb.) remekül működik mindenféle szervezet nélkül, sőt, legtöbbjük régebbóta, mint díszsszervezeteink. Akkor pedig minek? A felhívásból erre válasz nem érkezik.

De miért is lenne gond, ha profilt vált és egyszercsak befogad minden tettre kész embert? Azért, mert nem önmagától jött létre a semmiből, az alapítók/tagok közös akaratából, hanem megörökli a képregénykiadók szövetségének szervezeti felépítését, ballasztját és valószínűleg célkitűzéseinek jórészét is. (pl. miért is van szükség évi 20 ezer forint tagdíjra? Így nehezen tudok elképzelni egy rajongókat valóban tömörítő népes szervezetet.) Az viszont biztos, hogy emellett már biztos nem fog létrejönni egy tiszta lappal induló másik szervezet, hiszen eddig sem látta szükségesnek a rajongói közösség, amiről sok minden elmondható, csak az nem, hogy inaktív.
Természetesen mindenkinek joga van belépni, majd közösen átalakítani belülről a szervezetet, hiszen mindenki szavazata ugyanannyit ér. Elméletben. De erre a kerülőre mi szükség van? Ha valaki belép valahova, akkor már a belépés pillanatában egyezni szeretne a célkitűzésekkel, valamint az a 20 ezer forint jelentős hátráltató tényező azért, hogy megpróbáljak belülről átalakítani egy szervezetet. ÉS hozzá kell tenni, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy gördülékenyen menne az MKSZ eddigi tagkiadói érdekérvényesítésének háttérbe szorítása egy általános képregényes ügyet szolgáló egyesület irányába.

És utoljára hagyok egy apró személyes sértettséget, hiszen hazudnék, ha tagadnám: az ötlet kifundálói miért nem keresték meg a rajongói közösségeket (mert rajongóknak elsősorban közösségük van, nem szervezetük), vagy azokat, akik annak idején elálltak a rajongói szervezet létrehozásától, részben éppen az MKSZ-szel való tevékenységbeli fedés miatt?

Ez így egyszerűen nem tiszta.

23:30 //

Éppen előkészítem a terepet a KN 2009-es közönségszavazásához. Ez rengeteg adatgyűjtéssel és azok rendszerezgetésével jár. És ha már, akkor megosztok itt néhány, 2009-es választékunkat jellemző érdekes adatot:

- összesen 290 képregénykiadvány - ebbe természetesen nem számoltam bele az olyan újságokat,a melyekben képregény megjelenik, mert azok nem képregénykiadványok (pl. Füles, Blikk, Kretén). Ezt a számot úgy kell értelmezni, hogy egy kéthavi Star Wars 6-ot tesz ki belőle.

- ha fenti számból kivonom a kamuképregényeket (vagyis a gyerekekeknek szánt rajzfilmes magazinokat,a melyek ugyan nagyrészt képregényeket tartalmaznak, de jellegüket tekintve nem nevezném képregényfüzetnek - pl. Cartoon Network Magazin, stb.), akkor ez a szám 226 - én ezt tekinteném valós összegnek.

- újságosoknál 156 füzet jelent meg, amiből 64-et tesznek ki fenti kamuképregények. (Ebbe nem számoltam bele a vegyes terjesztésű (könyvesbolt + újságos) kiadványokat (pl. Lucky Luke).

- magyar képregényből összesen egy jutott el az újságosokig: Négyzet és ennek további érdekessége, hogy az egyetlen újságosoknál kapható cucc, ami nem gyerekeknek lett szánva.

- Tehát 135 képregény került könyvesbolti, vagy alternatív terjesztésbe (utóbbi 48 címet tesz ki, ezek többsége hazai alkotás).

- Mangából és mangaféleségekből 50 könyvecske jelent meg. 27 európai alkotótól származó művet (ezek több, mint fele Mozaik freakeknek szánt gyűjtői kiadvány) és 20 amerikai komikot dobtak piacra. Végül 38 hazai alkotást helyeztek hivatalos vagy kevésbé hivatalos forgalomba, utóbbiakból csak kevés jutott el könyvesboltokba, legtöbbjük alternatív terjesztést kapott. Ez utóbbiból egy tételt jelent a mi 2009. tavaszán megjelentetett különszámunk. :)

 

Következtetéseket és további adatokat most nem adok, mert sosem készülök el azzal a szavazással. Úgyis szándékozok írni egy összegzést az elmúlt 5-6 év alakulásáról, majd abban.

11:02 //

Az új Kretént postaládámba félbehajtva még be se helyezte a postás azzal a finom, ám annál határozottabb mozdulatával, máris eltemettük is sokan (ld. előző bejegyzés). A magam részéről a Ludas Matyit emlegettem, ami talán hiba volt a két lap közötti nyilvánvaló különbségek miatt, de fura véletlenként mégis rá egy nappal kaptam emailt Kiss Feritől, hogy újra indul a Ludas Matyi. Erről szóló hírt a KN-re tettem ki.

Bevallom, sosem szerettem a Ludas Matyit. Számomra az a lap testesítette meg azt a humort, amiről úgy gondoltam, hogy a rendszerváltással együtt el kéne tűnnie. Azóta persze némileg másként gondolom ezt is.

Mi itt Európában nagyon büszkék vagyunk több évszázados, évezredes kulturális örökségeinkre, szemben mondjuk a fiatal, arrogáns Amerikával. Ugyanakkor Amerikában az tapasztalható, hogy ott legfeljebb 100 éves távlatokban, mégis mindennapi szinten élnek hagyományaik. Ugyanazt a Hellman's majonézt kenik szendvicseikre, Heinz ketchupot öntik hamburgereikre és Aunt Jemima juharfasziruppal mázolják be pancake-jeiket, mint nagyszüleik, vagy dédszüleik.  Mi pedig hány olyan terméket tudunk megnevezni, melyek néhány évtizede, vagy akár 15 éve is életünk részesei voltak? Nem sokat. Pedig hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy mindennapi életünket, vagy akár kultúránkat nem a fogyasztási cikkek, márkák határozzák meg. Nem vesszük észre, hogy a rendszerváltással és az azt követő gyors átállással nem csak politikai értelemben szakadt meg a kapcsolat a régivel (most felejtsük el, hogy ez meg nem igaz), hanem élő hagyományaink szakadtak meg, nem néphagyományok ugyan, de hasonló jelentőségűek, főleg, hogy élő néphagyopmányról sem igazán beszélhetünk. Vagyis gyökértelenebbek vagyunk a kétszázéves Amerikánál is.

A magyar Wikipedia ezt írja a Ludas Matyiról: "történetének jórészében a Kádár Jánoskommunista rezsim „hivatalos” humorjának fő sajtóterméke." Meglehet, ám ilyen körülmények között az jelentené az igazi izgalmat, ha valaki felvállalná a folytonosságot és a mai igényeknek megfelelően - vagyis semmiképpen sem a nosztalgiát kiszolgálva - összerakná azt a humorlapot, ami jelentőségében nem maradna el elődjétől.

Ugyanígy lehetne nekünk Kockásunk, Alfánk - ha már képregényes a blog. De azért Kisdobosunk és Pajtásunk inkább mégse nemá! :)

0:16 //

Mind a közéletben, mind magánbeszélgetések során sűrűn belefutni olyan nosztalgikus gondolatokba, miszerint milyen jó is volt a Ludas Matyi, betöltetlen űrt hagyott maga után és minden bizonnyal újra kellene éleszteni. Nos, kb. 5 év múlva ott fogunk tartani, hogy már lehet nosztalgiázni a Kretén után is, mert a mostani 100-as az utolsó.
Vagy talán mégsem lesz össznépi visszakívánkozás, a Kreténnek 15 éves fennállása alatt ugyanis sosem sikerült úgy bekerülnie a köztudatba, mint anno a Ludas Matyinak, pedig az általa kinevelt gárda semennyivel nem ér kevesebbet (sőt…), csupán témái nem kapcsolódott annyira a napi aktualitásokhoz, humora kevésbé (vagyis egyáltalán nem) volt direkt. Nekem mindenesetre nagyon fog hiányozni!

A napokban kerül a boltokba a 100. Nudge-nudge.

Kretén búcsú
Marabu búcsú

21:52 //

Szombaton terv szerint lezajlott az Első Szegedi Képregényfesztivál a város Somogyi könyvtárában. Szervezőként és „programelemként” is részt vettem, így objektív beszámolót ezúttal se várjatok tőlem. A látogatószám, a flottul lezajló programokat, az általános érdeklődés és a helyszín megfelelősége minden előzetes várakozásunkat felülmúlta.

A nézők számát 6-700-ra saccolja a könyvtár. Kb. 2,5×2,5 cm-es fénymásolt szelvényeket osztogattak a látogatóknak a bejáratnál, hogy mérjék az érdeklődést. A szelvényt felmutatóknak fél éves beiratkozást felajánlottak. (Én a szervezésért nyújtott segítségért kaptam egész éveset, bebebe. Ami nekem jól is jött, ugyanis éppen előtte egy héttel hosszabbítottam meg a tagságimat, amit nem tudtam a helyszínen kifizetni, de így töröltettem a tartozást. :) Sőt, még egy új kártyát is kaptam, mert az alatt az egy hét alatt el is hagytam…). Ja, igen, nézőszám… Szóval a nézők nem csak sokan voltak, hanem folyamatosan cserélődtek, tehát végig egy kellemes szintet tartottak. Nem volt börze effekt, ahol már nyitásnál több száz ember tombol a kapuknál, majd lerohanják a terepet és távoznak, az utolsó  3 órára pangást hagyva maguk után.
Tegyük hozzá, hogy a helyszín mérete éppen megfelelő volt. Jóval kisebb, és főleg átláthatóbb a Gödörnél, így egyszerre volt barátságos, jól kezelhető, ugyanakkor minden funkciónak megvolt a saját helye. Az eredetileg folyóiratolvasó rendeltetésű aulában éppen elfértek a standok, a folyóirat polc öblök pedig megfelelőek voltak a portéka kihelyezésére – már aki élt ezzel a lehetőséggel. Az innen nyíló büfében lehetett pihenni, kicsit kiszakadni a forgatagból, illetve egy arra kijelölt asztalnál rajzolni. A szintén aulából nyíló előadó kb. 100 ember befogadására alkalmas.

Úgy tűnik, a ritkán képregényolvasók, a téma iránt kíváncsiskodók jelentették a látogatók többséget. Ez egyébként a lehető legjobb eset. Rengeteg még az élő sztereotípia, a  bizonyítanivaló. Egy ilyen rendezvény a legjobb lehetőség arra, hogy bemutatva a széles kínálatot, első kézből kapjon képet a látogató arról, milyen széles műfaji, stílusbeli és egyéb szempont szerinti skálán mozog ez a médium. Bár, olvasva a beszámolókat, nézegetve a fotókat, videókat, talán mégsem jött át maradéktalanul ennek a kifejezési eszköznek a változatossága. Hozzáteszem, hogy amúgy is ritka az olyan sajtóviszhang, amely arról ámuldozik, hogy valamely esemény a reveláció erejével bírt volna a sajtómunkásra…

Persze, mint ahogy az lenni szokott ilyen közönség-összetételnél, a Panel eladásai a béka segge alatt mozogtak. Egy Kalyber Joe jobb eset talán ismerkedésre, mint egy hardcore rajongóknak készített fanzine/szaklap/akármi. Ez átlapozás után rendre tudatosul is az emberekben. Szerencsére ez alkalommal nem igazán érdekeltek az eladások. (Persze, a tétel megfordítható: ha érdekeltek volna, akkor talán nem is így alakulnak a fogyások. :))

Mindenkinek feltűnt, hogy nyoma sem volt a fesztiválokon már megszokott apátiának. Mindegyik előadást megtisztelte szép számú nézősereg, még a legelvetemültebb témára is benevezett legalább 20 ember, de volt ahol teltház volt. Ez volt az, amiért a Pesti vendégek elismerésüket fejezték ki a szervező könyvtár felé, ugyanis mindehhez hozzájárult az egyik fiókkönyvtár munkatársnője, aki az előadások vége felé mikrofonon bemondta, mi ér lassan véget, mi lesz a következő, ki tartja, hány perc szünet lesz a kettő között,  a szünet alatt pedig lehet büfézni, vásárolni, nézelődni, stb. És ezt még egyszer a szünetben, majd az előadások kezdetekor is. A kissé agresszív munkának köszönhetően a könyvtáros hölgynek el is ment a hangja a nap végére.
Teltházakat vonzott, nem meglepő módon, a marveles, mangás előadások és ahogy elnéztem, szép számmal voltak még horror és propaganda képregényes előadáson is. A mangás előadásra gyaníthatóan készültek a helyi anime és manga rajongók, ugyanis előtte tizenéves kiscsajokkal kezdett megtelni a helyszín. A mangás előadás kezdetekor a lányok elkezdtek sikongatni. Ezt az abszurd fordulatot nem is tudtam hova tenni. Csak koncertélményekkel tudtam ezt helyretenni, de mások is, így lehetett az, hogy a helyiség másik sarkában boltoló Ákossal reflexből sátánvilláztunk…
Sajnos magukról az előadásokról semmit nem tudok elmondani, mert, ahogy az lenni szokott, az időt a saját standom mögött töltöttem…

Gyerekek voltak bőven. Sajátjaim is kinéztek. Samu szeretett volna rajzolni (az utóbbi években nagyon tolja a témát – mélytengeri halak, ragadozók, dínók, őshalak, sárkányok, stb.), így gondoltam rábízom Fritzre, de ő épp készült lelépni. Végül Pilcz Roland és Pásztor Tamás vették kezelésbe és szépen elszórakoztatták egymást. Én nyugodtan megkajálhattam, előadást tarthattam, míg ők répa vámpírokat, gyémántfejű embereket, meg hasonlókat rajzoltak

Fritz Zoli és Tamási Antal voltak a be nem jelentett szelebriti vendégeink. Fritz msn-en jelezte néhány napja, hogy mégis jönnének. Izgultam is rendesen, hogy jól süljön el a dolog, hogy legyenek rajzpartnereik, exponált helyen készítsék rögtönzött képregényeiket, ha már ekkora utat megtesznek, de mindezek a félelmeim szerencsére alaptalanok voltak, mert a lehető legnagyobb lazasággal kezelték a témát. Vagyis nyitás után kb. két órával érkeztek, leléptek kajálni, állatkertezni, majd késő délután tértek vissza. Addigra már valamivel oldottabb volt a hangulat, látogatók is kevesebben, így Pásztor „Tomster” Tamás, Pilcz „Kalyber” Roland és Fritz „Csibe” Zoltán ráérősen hármasban készítettek közös oldalakat. Buli végi jammelgetés. (Fritz fölajánlotta az oldalakat a Panel köv. számába, lesz amit felrak blogjára, tehát biztos találkoztok még ezekkel.)

Annak, hogy mindezt a Somogyi könyvtár rendezte meg, az volt talán a legnagyobb előnye a triviális dolgokat leszámítva (nincs helybérlés), hogy az elmúlt évtizedek alatt felépített hírnevét és sajtókapcsolatait ezúttal is fel tudta használni. Helyi rendezvényről lévén szó, ez nyilván inkább a helyi médiát jelenti. Ezt, ha akárki másnak kellene megszerveznie, elölről kezdhetné a kuncsorgást minden egyes portálnál, újságnál, TV-nél. Azt már a feszt napja előtt is észleltem, hogy sokan rácuppantak a témára, az általam írt sajtóanyag mondatait sok portálon láttam visszaköszönni, de volt ahol önálló, korrekt módon összerakott anyaggal jelentkezett (szegedma.hu). Csütörtök és pénteken egy-egy randevúm volt a VTV-vel és az MTV körzeti stúdiójával. Mindkettő élő kulturális műsorban. Mások pedig rádiókba mentek. A sok bevont szervezőnek hála pedig plakátok kerültek ki az egyetemi karokra, néhány  szórakozóhelyre, boltba, stb.
A rendezvényre pedig kivonultak szép számmal tudósítani. Leginkább a helyi alkotókat keresték, de láttam itt-ott Kertész Sándort nyilatkozni, illetve még engem is felkeresett a Délmagyarország, majd a szegedindex.hu tudósítója.

A Dargay Attila emlékkiállítás végül minden nehézség ellenére ütős lett. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy a kArton galéria birtokában lévő Kevély csacsi, Dargay utolsó képregének 6 eredeti oldalát állítanánk ki a pályafutásából kiszemezgetett újságok mellett. Ez sajnos nem jött össze. Ehhez biztosítást kellett volna szereznem, amit a könyvtár nem vállalt volna, hogy mégse ilyen prózai okból hiúsuljon meg, ezt inkább a saját nyakamba vettem. Bíztatott, hogy a galéria tájékoztatása szerint ez kb. 5 ezrelék szokott lenni a kiállítandó tárgy értékének. Több mint egy hetes utánajárást követően a negyedik felkeresett biztosító végül adott ajánlatott:30 ezer Ft minimumdíj. Erre mondtam, hogy kösz nem. Mindez a feszt előtt két nappal. Szerencsére Kiss Feri barátom birtokában van két másik eredeti oldal és eleve ő rendelkezik talán a legteljesebb Dargay gyűjteménnyel. Szóval hozta az oldalait és egy zsák ritkaságot, köztük Kokovai Péter gyűjteményéből származó Új Pajtásokat is. A könyvtár által összerakott anyaggal együtt 8 tárló telt meg.

Tekintettel arra, hogy szegedi fesztivált már mások is próbáltak ezelőtt összehozni az volt a felvetésem, hogy vonjuk be ezeket a szervezeteket, szervezőket is. Így került a képbe a Grand Café mozi, kávézó is. Sajnos későn lettek értesítve a rendezvényről, így az általuk levetítendő anime címe végig kérdéses volt, sőt, maga az a tény is, hogy egyáltalán lesz-e vetítés. Tóth Péter, programszervező és mindenes (bocs, a hivatalos titulusát elfelejtettem) elmondása szerint a könyvtáras muri végeztével a moziba elnézett kb. 20 tinédzser lány, az anime vetítések pedig lementek. Kb. a Rocky Horror Picture Show vetítéseihez hasonló „audience participation”-nel fogadta a közönség az animációs filmeket. Lement egy-két mozi, elszállingóztak a leányzók, Péter nem erőltette a folytatást, ugyanis DJ-ként jelenése volt a Mono MusicBar indie, alter bulijában. Másik DJ a Délmagyarország, fesztiválról tudósító munkatársa volt. Én is ott zártam az estét. Hiába, kis város ez a Szeged…

 

A fotók Frank Yvette és Nagy Zoltán (Délmagyarország) szellemi tulajdonát képezik! Nálam masina nem volt, így kénytelen voltam a szerzők nevének feltüntetése mellett lopni. Bocsánat az érintettektől!

22:29 //

Ha azt mondanám, hogy elég vacak év volt ez a 2009-es, akkor valószínűleg sokan bólogatnának. Az általános rossz közérzet a hazai képregénypiacra (höhö) is megtette hatását, nem lehet véletlen, hogy több fontosabb sorozat, alkotógárda, lelassult tavasz óta; sok kísérlet folytatás nélkül marad. Én is szoktam mondogatni, hogy ebben az évben valahogy a Panelek sem úgy fogytak, mint korábban.
Na, lényeg, hogy úgy tűnik, hogy kiadók, szervezők, alkotók az éves futam hajrájában hozzák be a lemaradásokat. Most legalábbis úgy tűnik, hogy felgyorsultak az események.

Múlt hónapban szép csendben megnyílt a Komikon képregénybolt, ebben a hónapban pedig 3 fontos képregényes esemény is megrendezésre kerül! Időrendben:

1.    Első Szegedi Képregényfesztivál + Dargay Attila emlékkiállítás
2009. november 14. Szeged. Somogyi könyvtár
Azt hiszem ez az első nagyobb rendezvény, amiben tevékenyen részt veszek. Mármint nem csak vendégként vagyok jelen, hanem úgy alakult, hogy a szervezésből is kivettem a részemet. Nem is véletlen, hiszen, nagyon szurkolok ennek sikeréért, így felkerestema könyvtárat, hogy felajánljam segítségemet. A könyvtár egyébként nagyon korrekt és rögtön felismerte a helyes munkamegosztás menetét. Első évben kicsit szerényebbre fogtuk a dolgokat, de azért a meghívott vendégek, témák, kiállítás mind-mind olyanok, amelyek szerintem „A” pesti feszten is megállnák helyüket. Általában igyekszem külön hangsúlyozni a kiállítást (mint ahogy itt is külön felsoroltam), hiszen egyfelől önálló része a rendezvénynek (egy hétig lesz megtekinthető a fesztet követően), másfelől pedig úgy érzem, hogy több üzenete is lehet Dargay Attila emlékkiállításának. Amikor néhány héttel ezelőtt meghallottam, hogy Dargay Attila elment, egyik első gondolatom az volt, milyen rosszul tettük, hogy nem tudtuk elérni, hogy az utóbbi 5 év képregényes újhulláma nem tudta akár rövid időre is magával sodorni ezt az akkor még élő legendát. Akarat volt, mégsem úgy alakulhatott. Személy szerint sajnálom, hogy Rusz Lívia, Fazekas Attila, Kiss Ferenc mellé nem lehet felsorolni Dargayt azok közé, akiket a Panel felkeresett, hogy megkérdezze azokat a dolgokat, amiket képregényes sajtó híján senki nem kérdezett még meg. Ezzel a kiállítással a magam részéről picit ebből is pótlok. És talán sikerül kicsit tudatosítani a látogatókban, hogy nem csak a rajzfilm, hanem a képregény terén is egyénit és fontosat alkotott.
Külön öröm, milyen sokan eljönnek Pestről, más városokból előadásokat tartani, rajzolni. Remélem érdeklődő is lesz elég.

2.    5. Karton Képregény és Karikatúra árverés
2009. november 22. Műcsarnok, Budapest
Kábé annyira imádom ezeket az aukciókat, mint amennyire képtelen lennék ezzel a világgal azonosulni. Egyfelől tényleg magába tudja szippantani az embert a Műcsarnok környezete, a gyönyörű grafikák világa, amelyek akárkivel el tudják hitetni, hogy ezek nem csak képregények és karikatúrák, hanem „valami fontosak”. Így hát ez az évi egy alkalom számomra éppen elegendő, de kell is. Főleg úgy, hogy az utóbbi két alkalommal ki kellett hagynom.

3.    Hungarocomix
2009. november 29. Gödör klub, Budapest
Ha a HC számozná magát, akkor az idei a 6. lenne. Úgy tűnik, hogy az időnként identitásválságba kerülő vásár(?), fesztivál(??) ezúttal a tavalyi mindenből egy keveset receptet követi: van szakmai program, külföldi vendég, tömegfoglalkozás, élő rajzolás, vásár. És a lényeg: új kiadványok. Erre az alkalomra időzítve jelenik meg például az általam legjobban várt kötet, a Szekfű Sanya kalandjainak összegyűjtött és bónusszal ellátott kiadása. Erről már írtam egy önálló bejegyzést, de a file munkahelyemen maradt, én meg holnapra szabadnapot vettem ki, így valószínűleg eggyel nő a háromnegyedéig megírt, de valamiért soha el nem posztolt posztjaim száma. Úgyis gonoszokat írtam Fujkin Istvánról, tehát lehet, hogy jobb is így.

Ráadás:

4. Kis herceg nagyon friss francia képregény adaptációjának könyvbemutatója
2009. november 12. Francia Intézet, Budapest
Ez ugyan kisebb rendezvényt jelent fentiekhez képest, de úgy érzem, régen volt már ilyesmi önállóan megszervezve és külön öröm, hogy ehhez sikerült ilyen rangos partnert találni. Így hát megemlítem itt is

23:43 //

És igen! "A hazai képregény" című fejlődésregény olvasásával elérkeztünk egy újabb fontos fejezethez: megjelentek a gonosz esztéta koboldok! És ahogy az a hasonló kalanddal kevert regényekben szokás: fegyverük a szájukat elhagyó hülyeség és a tájékozottság látszata. Tessenek elolvasni a Népszabadság tegnapi képregényes irományát, tanulságos!

Mindenesetre jegyezzük meg a cikkben szereplő neveket, ugyanis most sem rémlettek, hiába foglalkozok intenzíven a hazai képregényes szcénával kb. 6 éve...

Najó, hogy mégis egyensúlyba kerüljenek a dolgok, elárulom, hogy Kemenes Tamás volt (?) szerekesztőnk, paneles alapító egy a képsorokról szóló korrekt írományt juttatott el ugyancsak a Népszabiba.

21:21 //

Valamelyik megasztáros képregénybuzi? Esetleg kiderül, hogy a Retek tévé szerkesztője/producere szuperhősös komikszokat olvas a vécén? Ünnepelt fiatal filmrendezőt lencsevégre kapják a képregényfesztiválon?
Bah! Ez mind semmi!
Tölgyessy Péter, alkotmányjogász, ex-parlamenti képviselő, szintén exes jelleggel SZDSZ elnök, éppen az imént árulta el magát. Őt ugyanis mélyen meghathatta Ben bácsi Pítör Párkerre (aka A Csodálatos Pókember) hagyott intelmei, és a Népszabadságnak olyasmit mondott, hogy.
"Paradox módon leginkább a Fidesznek kellene tartania attól, hogy kétharmadot szerez. A totális hatalom ugyanis totális felelősséget is jelent."
Mi, kérem szépen,  tudunk a sorok között olvasni, de azért még várjuk a nyílt káming áutot.

14:53 //

Tegnap megírtam a levelet, holnap elküldöm, hozzá pedig mellékelem eddigi számainkat. Az Országos Széchenyi Könyvtárnak megküldöm utólagosan a köteles példányokat és kérek ISSN számot, szintén utólag. Mondhatnám, hogy ezzel lezárunk egy korszakot, de nem hiszem, hogy egy ISSN számnak (szempontunkból) túl nagy jelentősége lenne. Ingyen adják, naná hogy nincs!

A napokban több szerzőnk is megkeresett azzal, hogy lesz-e új szám, írnának. Néhány olvasó is érdeklődött. Majdnem egy év telt el legutóbbi számunk óta (azóta azért volt különszám is), tavasszal pedig ígértem év végére egyet, szóval közeledik a határidő. Őszinte leszek: a kedvem megjött, hogy újra nekiálljak egy számnak, úgy látom, hogy időmbe is be tudnám szorítani, ha megfelelően adagolom, de pénzem rohadtul nincs rá. A különszámunk, amiről nem győzöm hangsúlyozni, hogy rendesen odacsapott, súlyosan befürdött. És a legutóbbi hatos számot sem keresték olyan sokan ebben az évben. Rengeteg mindennel lehet ezt indokolni, amiből az jön ki, hogy nem mi vagyunk a hibásak. Nyílván… Röviden szívás van. Ezért eldöntöttem, hogy szépen nekiállunk egy új számnak és kiadjuk, ha fizetnek is érte. Ennek első lépése az ISSN szám igénylése. Bizakodó vagyok, hiszen eddig 100%-osan pályáztunk.

 

PS: ha lesz ISSN-ünk, akkor kihozok egy apró ajándékot olvasóinknak a rá következő eseményre. Annyit árulok el róla, hogy ezzel helyretennék egy korábbi beégést.

21:46 //

Mostanában különösen, amikor régióbeli faszfej politikusok (természetesen beleértve sajátjainkat is!) rövidtávú érdekeiket maguk elé helyezve hergelnek egymás ellen népeket, nemzeteket, üdítő felfedezésre tettem szert: megszületett az angol Wikipedián a Rusz Lívia szócikk. Aki valamennyire ismeri a WP sajátos világát, az tapasztalhatta, hogy egy-egy szócikk tökéletes terep mindenki titkolt, nemtitkolt nacionalista hajlamainak kiélésére. Elég elolvasni pl. Hunyadi János vitalapját, ahhoz, hogy mély letargiába essünk és megerősítsük abbéli hitünket, hogy Európának ennek a szegletében 100 év múlva is ugyanolyan kicsinyesen fogunk egymás kultúrájához nyúlni. (De a maga módján szórakoztató még a Battle of Szigetvár szócikk vitalapja is, ahol egy török ifjú kér szót a szócikk törökellenessége miatt, vagy be lehet állítani megfigyelésre akármelyik régióbeli ország szócikkét, hogy naponta elcsípjünk egy-két gyalázkodó szerkesztést.)

Na, de üdítő felfedezést említettem: tehát Rusz Lívia szócikk. Az öröm oka lehetne akár az is, hogy ezzel megszületett az első magyar képregényalkotó angol nyelvű szócikke, de mégis más miatt emelném ki a dolgot. Egy román wikipedista rakta össze és eddig rajta kívül más nem is igazán szerkesztette. És már most teljesen korrekt lett: erdélyi városok nevei magyarul, zárójelben, az alkotónőt ért román nacionalista szekálások megemlítve, stb. Ehhez hasonló, politikailag korrekt írások a tézis, antitézis, szintézis sorrendjében és a maguk küszködésével szoktak születni (ha egyáltalán), az eredmény pedig mindig izzadtságszagú. Itt meg rögtön csont nélkül, amikor pont nem várnánk.

Tanulságként mondhatnánk, hogy van remény, de az kizárt, inkább Fehér "Zorro" Zoltánt idézném, aki szerint a hazai képregényes közösség a külvilágnál sokkal-sokkal toleránsabb, nyitottabb. És ha gyorsan felidézzük, hogy milyen magától értetődően fogadtuk idén a fesztivál román vendégeit, ők néhány éve Kiss Feriéket, vagy Szabadkán az MKA-t, mi pedig Zografot, Smudját akkor biztos igaza is van. És ha már Panel blog, akkor megemlíteném, hogy a legutóbbi Panelból sokan kiemelték, milyen érdeklődéssel olvasták a román képregénytörténeti írást, és a jugoszláv képregényes KKK is kifejezetten nagy érdeklődéssel fogadtatott néhány éve.


u.i.: bocs a faszfejért, de ezt így kell! Van 4 szó, ami képregényes vonalon hozzászólásokat generál: faszfej, manga, honosítás, meleg. Ezeket általános iskolai fogalmazás házi feladatokhoz hasonlóan mindig be kell építeni az irományba, ha valamit is akarunk.

17:55 //

Nemrég Velencében bóklásztunk feleségemmel. Még szerencse, hogy képregény-rajongásom nem kizárólagos, ugyanis úgy dögunalmas lett volna. Netes adatbázisok szerint egyetlen egy képregénybolt sincs a városban (sőt, könyvesbolt is alig található), de azért akadt egy-két érdekesség.

Velencében komoly Corto Maltese kultusz van. Még a reptéri szuvenír boltban is kapható egy-két angol, olasz nyelvű kötet. Jogos, ugyanis a meglepő módon magyarul is kiadott Velencei mesében a város az igazi főszereplő. Még az odaút alatt be is ugrott a fura hangulatú képregény. Bosszankodtam is azon, hogy elfelejtettem előzőleg lejegyzetelni a képregényben bejárt helyeket, hogy aztán élőben is megnézhessem őket. És persze, jó lett volna picit utánakutatni ennek-annak. Miután ezeket az igényeket megfogalmaztam magamban, rábukkantam egy könyvesboltban egy Corto Maltese titkos Velencéje című könyvre, illetve annak 4 különböző nyelvű változatára. Magamra jellemző módon ott is hagytam a boltban. Persze, megfogalmaztam ilyen racionális ürügyeket: „Amazonon majd jóval olcsóbban beszerzem, most úgy se lenne időm elolvasni”, de leginkább az riasztott el, hogy túl részletesnek tűnt a könyv, ennyire nem érdekel a téma. A Velencei mese misztikus, enyhén okkult világáról sosem tudtam eldönteni, hogy szeressem, vagy megvessem. Inkább nem foglalkozom vele, de azért mindenképpen ajánlanám mindenkinek a képregényt. Ilyen jól eltalált hangulatábrázolást képregényben ritkán tapasztalni. (És bagóért beszerezhető.) Egyébként Velencében számomra leginkább a néhai Gettó hozza azt a hangulatot, amit a képregényből megismerhettünk.

Erre a videóra a youtube-on bukkantam. Nem a legjobb minőség, de talán átjön belőle valami...

Dylan Dogot olvas a bácsi a pályaudvar előtt. A képet ajánljuk minden anyukának, aki szeretné leszoktatni gyermekeit a képregényekről.


Érdekes lehetett volna még egy bizonyos velencei képregényiskola, amire a neten bukkantam, de valahogy nem találtam meg egyértelműen az elérhetőségét.

Képregényeket egyébként leginkább újságosoknál lehetett kapni. A szokásos Bonelli választék: Dylan Dog, Nathan Never, Tex, ilyenek. Ezekkel csak két gond van: az egyik, hogy olaszul vannak,  a másik, hogy jobban szemügyre sem lehet venni a portékát - az újságos stand nem éppen könyvesbolt, na. (Egyébként Szerbiában legalább ilyen bőséges olasz ponyvaképregény-választék van egy-egy újságosnál. Valószínűleg a többi ex-jugoszláv országban is hasonló a helyzet.)

u.i.: Tévedtem, a könyvet (The Secret Venice of Corto Maltese) nem találni Amazonon, sőt szinte sehol sem. Így jártam...

 

(Igen, jó régen nem jelentkeztünk... Van egy hónapokkal ezelőtt félig megírt bejegyzésem  a gyereknevelés és képregény kapcsolatáról, de érzem, hogy sosem fogom befejezni. :))

21:53 //

Neten átböngésztem a Magyar Narancs legújabb számának tartalomjegyzékét és úgy tűnik, a pletykák ellenére ebben a számukban sem közölnek fesztiválbeszámolót. Ezzel lezárom a keresgélést és megállapítom, hogy szinte semmilyen országos terjesztésű nyomtatott sajtótermék nem írt a fesztiválról. Tavaly pedig úgy tűnt, hogy végre kezdenek egyre színvonalasabb (értsd: a szokásos felszínes rácsodálkozásokat meghaladó) irományokkal jelentkezniük a különböző médiumoknak. Sőt, még a Bölcs István nevével fémjelzett 168 óra weboldala is beállt a sorba! Idén meg...

A többi médiummal sem jobb a helyzet: neten olvashattunk beszámolókat olyan blogokon, ahol rendszeresen foglalkoznak képregényekkel (geekz, könyvesblog), nagyobb hírportálokon nem igazán, tudomásom szerint a TV mindössze egy bosszantóan felszínes Kultúrházzal képviseltette magát. Az index viszont önmagát meghazudtolva egy viszonylag tisztességes videót hozott össze. És ennyi.

A felsorolásom biztos hiányos itt ott, de a lényegen aligha változtat. Úgy tűnik, a hazai sajtó szóra sem méltatja azt a valamit, aminek semmi köze különböz válságokhoz (kormány-, gazdasági-, politikai morál-), járványokhoz. Emberek csupán teszik a dolgukat és ötödjére hoznak össze valamit kizárólag saját erejükből. Egyik oldalról sehol egy botrány, szelebriti, másik oldalról pedig semmi köze a jólnevelt magyarok kultúrális kánonához. Elég uncsi, nem? Ki akarna erről tájékozódni?

Ilyenkor van az, hogy az ember legszívesebben abbahagyná azt, ami amúgy is csak pénzt és időt emészt, jól besértődik, mindenkit, aki ezért a helyzetért felelős, magában jól elküld a halál f****ba és valami hálásabb célt tűz ki maga elé.  De úgyse bírná sokáig... :)

20:58 //

Idén kicsit másképpen zajlott, kicsit kilépett eddigi emailen lerendezett zártkörűségéből egy rendesebb zsűrizés irányába, ezért érdemesnek tartottam összefoglalni gondolataimat. Félig kívülről, félig belülről.

1.) Először is rögtön az elején levágok egy szigorúan szubjektív megjegyzést, aztán a továbbiakban ezeket igyekszem mellőzni: továbbra is túl nagy a díjat övező felhajtás - még akkor is, ha mindebből a "külvilág" nem sokat érzékel. Továbbra is szinte a véletlenen múlik egy-egy díj, ilyen alapon kifejezetten zavaró ha ilyen gyenge alapokon kerül egy-egy mű kiemelésre. Bár, eleve lehetetlen a legtöbb kategóriában kiemelni egyetlen művek. Sokszor azért mert van egy egységesen erős mezőny, vagy éppen fordítva. Persze, jó marketingfogás a sajtónak odavetett csont, amin irányítottan elcsámcsoghat. Az is jó, hogy kicsit a rendezvény szakmaiságáról is szó esik, ezzel nem megengedve, hogy a beszámolók kizárólag a könnyű prédának számító fanatikus közönség alázására mozduljon. Szóval az egésznek van a képregényes élet szempontjából pozitív hozadéka, csak valahogy az alkotók szempontjából fura az egész: XY miért díjazott, MN pedig miért nem? Meg nem tudom mondani. :)

2.) Nagyon jó, hogy a korábbi szeretem-nem szeretem szavazást félig felváltotta egy valódi zsűri, ami élőben megvitatja a műveket. Alkalom nyílik egymás meggyőzésére, így szakmai szempontok is előkerülhetnek.

3.) Érdekesség: a képregényes fanatikusok tömege és a zsűri ízlése egy alkalommal találkozott, ez Lakatos István Miserere Homine cucca. Ha a KN szavazókon múlott volna, akkor Stroboscopa helyett Kalyber Joe, Papír(on) helyett pedig vagy Kalyber Joe képsorozata, vagy Sör Kálmán. Hogy miért vagy/vagy:

4.) Nagy hibának tartom, hogy egybe lett gyúrva az 1-2 oldalas képregények és képsor kategóriák. A két műfaj összehasonlíthatatlan, egészen más szempontokat kell vizsgálni. Például hogy rúghatna labdába egy féléve olvasott tömör egyoldalas egy naponta jelentkező strip mellett? Sőt, egy stripnél nem is konkrét műről beszélünk, hanem arról, hogyan képes tartani a színvonalat, mennyire működik hosszútávon az adott koncepció. (Magam részéről eddig nem szavaztam sosem olyan stripre, amely nem szállított még az adott évben olyan mennyiséget, ahol ezek kiderültek volna. És ezért tartom sajnálatosnak, hogy az a kevés strip alkotó, akik évek óta rendszeresen jelentkeznek nem kerültek még díjazásra, pedig nincs belőlük sok... Gróf Balázst például fikázzák itt-ott, valóban nem tökéletes, de kinek van még ilyen életműve itthon? Na, nem mintha a mennyiség feloldozást jelentene a minőség alól, de mégis úgy érzem,hogy a stripek kőkemény mennyiségi követelmnyét senki nem figyeli.)

Egyébként ezzel a két kategóriával mindig voltak problémáim eddig. Nagyon nehéz eldönteni némelyik 1-2 oldalasról, hogy az inkább a stripek közé való, vagy önálló műként induljon. Fura, hogy pont lapunk korai számaiban megjelent képregényeinél volt ez gond: a Comic Speech és Short Message Service-nél ki tudna igazságosan dönteni? 

5.) Itt kicsit elfogult vagyok (pont ez az elfogultság miatt mondtam le zsűrizési jogomról): Kovács Péter Naravan IV Epilógus tudomásom szerint úgy került a zsűri elé, hogy nem volt ott az "első része" a műnek. Olvasóink tudhatják, hogy ennek így semmi értelme. Nem is vágták a dolgot (persze itt önálló pont lehetne, hogy a zsűri nagy része nem ismeri a hazai műveket, terepet, de inkább értsen általánossában a témához, minthogy betéve ismerjen minden hazai alkotót...), aztán elmesélve(!) az első részt nevettek rajta. Úgy gondolom, hogy a fair play jegyében meg lehetett volna ismertetni azt a zsűrivel, ami ismeret eleve elvárható tőle.

6.) Az előzsűri és végleges zsűri érzéseim szerint olyan szinten nem volt egymással csereszavatos, hogy el tudom képzelni, hogy ha a végleges zsűri a teljes választékból választhatott volna, akár olyan művek is lehettek volna győztesek, melyek laán kiestek az előzsűriből (pl. Nocturne). Nem azért, mert ezek jók lennének és az előzsűri volt hozzá nem értő, vagy éppen fordítva, hanem csupán egészen más preferenciával rendelkeztek.

7.) Egyik kategóriában egy döntetlent vágott el a betoppanó Kati Kovács. Egy egybites díjnál nem megengedhető ilyen szoros helyzet. Szerintem.

8.) Lassan befejezem, mert aludni kéne és ha holnapra halasztanám a befejezést, akkor abból megint nem végül lenne semmi... Így végezetül egy pozitívummal zárnám: idén talán először fordult elő az a helyzet, hogy minden kategórában volt első helyre érdemes alkotás. Megelőző években kétszer is előfordult velem, hogy egy-egy kateóriában nem adtam emg első helyet, mert nem volt olyan, amit arra érdemesnek találtam volna.

(Aztán holnap úgyis eszembe jut valami, amit kifelejtettem...)

23:13 //

Szeretünk jókat röhögni régi képregényt ostorozó szövegeken. Ezeken rögtön felismerjük, hogy 20 éve meghaladott kultúrpolitikai befolyásról van szó, ezért nem is gondolunk bele azok valóságtartalmába. A legutóbbi képregénybörzén Lénárd László kezembe nyomott egy 1979-es Nyári magazint (a néhai Ország-Világ nyári különszáma), amiben egy viszonylag alapos amerikai képregénytörténeti írás található. Persze, hogy értéktelennek tünteti fel a kor amerikai képregényeit. Ezekben az a legjobb, hogy egy elborult szocialista (pontosabban: szovjetbarát) politikai korrektségből (ejtsd: píszi) megszólaltatnak amerikai képregényellenes véleményeket is. Volt olyan 50-es években megjelent képregényfikázó írás is, ami egy amerikai cikk egy az egyben történő lefordítása volt. (A forrást nem sikerült ellenőriznem, a szerzőről sehol nem találtam infót, és hát a lap elfelejtette megadni a pontos forrást...) az 50-es évek hangulata persze ehhez bőven szolgáltatott muníciót. Amit a képregényrajongók elfelejtenek, hogy a vádak egy jó része teljesen jogos (volt?). Ilyen ez a lenti, (állítólag) Upton Sinclairtől származó idézet is: a képregény "olcsó és primitív ideálok, nem létező álomvilágok megteremtésévei a legelmaradottabbak szintjére hazudja a hollywoodi filmek fehér telefonos társadalmát, és olyan hősöket teremt, melyek leszerelik a tömegek közvetlen reakciójaként megnyilvánuló cselekvőkészséget, Batmanokra, Supermanokra, Diabolikokra és társaikra bízva a társadalmi problémák megoldását, a bosszúállást a társadalmi sérelmekért. A comic-strip a legszínvonaltalanabbak befolyásolása annak érdekében, hogy eszükbe se jusson lázadni, vagy feljebb emelkedni.”
No mindegy, csak ezt a félig vicces idézetet akartam megosztani... A teljes írás valamikor a napokban kerül ki a KN sajtóarchívumába, még ki kell pofoznom a beszkennelt szöveget.

17:36 //