Szeretünk jókat röhögni régi képregényt ostorozó szövegeken. Ezeken rögtön felismerjük, hogy 20 éve meghaladott kultúrpolitikai befolyásról van szó, ezért nem is gondolunk bele azok valóságtartalmába. A legutóbbi képregénybörzén Lénárd László kezembe nyomott egy 1979-es Nyári magazint (a néhai Ország-Világ nyári különszáma), amiben egy viszonylag alapos amerikai képregénytörténeti írás található. Persze, hogy értéktelennek tünteti fel a kor amerikai képregényeit. Ezekben az a legjobb, hogy egy elborult szocialista (pontosabban: szovjetbarát) politikai korrektségből (ejtsd: píszi) megszólaltatnak amerikai képregényellenes véleményeket is. Volt olyan 50-es években megjelent képregényfikázó írás is, ami egy amerikai cikk egy az egyben történő lefordítása volt. (A forrást nem sikerült ellenőriznem, a szerzőről sehol nem találtam infót, és hát a lap elfelejtette megadni a pontos forrást...) az 50-es évek hangulata persze ehhez bőven szolgáltatott muníciót. Amit a képregényrajongók elfelejtenek, hogy a vádak egy jó része teljesen jogos (volt?). Ilyen ez a lenti, (állítólag) Upton Sinclairtől származó idézet is: a képregény "olcsó és primitív ideálok, nem létező álomvilágok megteremtésévei a legelmaradottabbak szintjére hazudja a hollywoodi filmek fehér telefonos társadalmát, és olyan hősöket teremt, melyek leszerelik a tömegek közvetlen reakciójaként megnyilvánuló cselekvőkészséget, Batmanokra, Supermanokra, Diabolikokra és társaikra bízva a társadalmi problémák megoldását, a bosszúállást a társadalmi sérelmekért. A comic-strip a legszínvonaltalanabbak befolyásolása annak érdekében, hogy eszükbe se jusson lázadni, vagy feljebb emelkedni.”
No mindegy, csak ezt a félig vicces idézetet akartam megosztani... A teljes írás valamikor a napokban kerül ki a KN sajtóarchívumába, még ki kell pofoznom a beszkennelt szöveget.

17:36 //