Nyilván semmilyen összefüggés nincs a két történés között, de azért vicces: néhány hónappal a fülkeforradalom után a Hungarocomix helyszíne áttevődött a Gödörből a Millenárisra.
És ezzel egyidejűleg (látszólag) radikális fordulatot is vett a rendezvény jellege. A Hungarocomix valaha ugye képregényvásárként indult. Kicsit olyasmiként, mint a karácsonyi vásárok, amelyek helyszínei olyan közterek, ahol a városlakók egyébként is megfordulnak. Kevés adalékos program, helyette sok új kötet képében komoly erődemonstráció. A Sugár erre tökéletes helyszín volt, egyértelművé tette a célokat, azonban két év után költözni kellett és azóta önmeghatározási gondokkal küzd. Néhány év határozatlanság (se nem tiszta vásár, se nem fesztivál) után a szervezők úgy gondolták, érdemes lenne összeadni a képregényes, az anime/manga, a kártyajátékok, sci-fi licenszek szubkultúráit és lesz belőle egy hatalmas geekfeszt. A minta adott: az amerikai comic conok. Ami miatt mégsem nevezném a váltást radikális fordulatnak, az annak köszönhető, hogy tulajdonképpen nem történt más, minthogy az utóbbi néhány év Hungarocomixát hozzácsapták az animekarácsonyhoz, de változás a Hungarocomixon belül nem történt.

Anélkül, hogy tételesen belebonyolódnék minden begyűjtött élménybe, inkább feltennék egy kérdést: Az a mezei érdeklődő, aki kifizetett ezer pénzt, mit kapott? És mit kapott az a képregényrajongó, aki leszurkolta a belépőt?

Vásárolhatott.
Kulturális sokkban részesíthette magát. Tény, egy ideig szórakoztató megmerítkezni egy idegen és intenzív szubkultúrába, de utána már menekülőre kell fogni.
Megnézhette, amint néhány zárt szubkultúra jól érzi magát magától.
Tehetett egy épületlátogatást. A magamfajta ipari épület rajongónak ez is sokat ér. A tér valóban magával ragadó.
Dedikáltathatott volna, csakhogy a dedikálások nem voltak behirdetve, észrevétlenül zajlottak le. Szomorú látványt nyújtott a csarnok közepén az üres Pinkhell asztal.
Megnézhetett volna néhány olyan beszélgetést, melyek szélesebb érdeklődésre is igényt tarthattak volna, csakhogy ezek eldugva, szintén észrevétlenül zajlottak és ha rá is bukkant a látogató, akkor sem hallott volna belőlük semmit.
Levásárolhatta volna a jegyét, de aki előre nem olvasott el egy részletes programtájékoztatást, az nem is tudta, hogy van ilyen lehetőség.
Megnézhette volna a bábukiállítást, ha az össze is jött volna. (Az infó pulton elmondták, hogy aznap reggel derült ki, hogy későn pakoltak ki a teremből és nem lesz idő/lehetőség berendezni a bábukat – persze, lehet, hogy nem így volt, talán mindegy is: nem volt).
A nagyszínpadon megnézhetett olyan programokat, melyek kétségtelenül nagy létszámú, de mégis csak zárt szubkultúrákat érdekelnek. Az érdeklődőt nem érdekli az AMV verseny (nem is tudja, mi az), nem érdekli a japán táncbemutató, a cosplay verseny, a csoportos parapara tánc, mert ezekből már a közönség révén túladagolta magát attól, hogy tett egy kört.

Vagyis a mérleg elég kedvezőtlen.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt néhány érdekes program, csakhogy a közeg olyan agyzsibbasztó volt, hogy gondolkodni nem bírtam és csak másnap jutott eszembe, hogy nem néztem meg a Viktor és fő ellenlábasa, Gyurcsány bábuit. Jellemző, hogy ahhoz, hogy rendesen beszélgessek valakivel, fel kellett mennünk az emeleti büfébe.

Látni lehetett a szándékot, ahogy a komolyabb képregényes tartalmakat hátrébb tolták, hogy azok ne zavarják a felhőtlen szórakozást, vagy akármit. Ezzel csak az az egy bibi van, hogy egyrészt azok hiányát nem tudták mivel pótolni, másrészt pedig én továbbra is meg vagyok arról győződve, hogy igenis lehet érdekes az, hogy XY dedikál, okos emberek értékelik az évet és előrejeleznek (hát még ha szórakoztató emberek is lennének), csak tálalni kellene. Cinizmus az, ahol a geekfesztből kispórolják a tartalmat, mert amíg az animések és szerepjátékosok kiraktak mindent, ami belőlük jött, addig „mi” tartalékoltunk (tavaszra?). Ez a hozzáállás megbosszulja magát. Például úgy, hogy láthatóan nem is jöttek el a rendezvényre a képregényrajongók.
Minta az amerikai comic con. Csakhogy elfelejtjük, hogy az sem arról szól, mint ami hozzánk a híradásokból eljut. Ott komoly képregényes tekintélyek előadnak, központi elem a velük való találkozás, a személyes beszélgetés lehetősége. Náluk az A fesztivál, ebbe sűrítenek bele mindent.

23:07 //